2009. június 22., hétfő

iPhone függőség

Már majdnem egy éve, hogy a 3. iPhonomat is kivégeztem (pedig az már legalább legális volt, de hát minek arra a pár hétre) és akkor elhatároztam, hogy a 6210es Nokia lesz az én barátom örökre. Nem is fecséreljük egymás idejét azóta sem, ha telefonálni kell, bárhonnan előveszem, tuti megvan, és nem kezd el soha tikkelni a szemem ha nem találom, vagy ott felejtem valahol neaggyisten.

Az elvonókúra sikeres volt, mert mindenkit csak sajnálni tudtam, akinek a kezében iPhone-t láttam. De az utóbbi időben megint csurgatom a nyálam és jajjj, mitnemadnékérte csak legyen megint egy nekem érzésem van egyre gyakrabban...és szerintem ez komoly visszaesés. Új alkalmazások, frissítések, szofverek, én meg a Bros korába beragadva érzem magam.

A hűségnyilatkozat minden hónapban emlékeztet arra, hogy még egy legális iPhone tulaja is voltam valamikor. Megkímélhetnétek, de tényleg, vagy állítsatok mellém egy iPhone automatát, ami úgy adagolja a készüléket a megszállottaknak, mint colát a McDonald. Köszi.