Depeche Mode koncert

Már éppen lehúztam az idei bakancslistámról, amikor koncert előtti este bekopogott a Télapó és előrántott a puttonyából két jegyet a DM koncertre. Másnap 8 körül átsétáltunk a Népstadionhoz annak ellenére, hogy felnézve az égre, rögtön megint az Armageddonban éreztem magam. De felfegyvertkeztünk vízálló kabátokkal, meg lelkesedéssel. Előszőr akkor hervadt le a mosoly az arcomról, amikor megláttam a sörös sátorok előtt kígyózó, hullámzó, áttörhetetlen és elszánt tömeget, de nem telt bele fél óra és amint fröccsbirtokos lettem, aggodalmam is lelohadt.

A koncert igen pattogós volt, nem sok szünetet tartottak a fiúk és rekedtre sem beszélték magukat, részemről egy Helló Budapestet azért úgy hiányoltam...de mindig én vagyok a telhetetlen és ezt már megszoktam. Alapvetően jót pörögtem magamban és már ezért megérte. Ha pedig tökéletes zenei hangzásra vágyom és stúdiókörülményekre, akkor majd koncertdvdzem.